2. Resz / bocsanat az ekezetek miatt/

- Bassza meg. - káromkodott ismételten Austin.
- Ezek kik? - mutattam a két kocsira akik elénk álltak.
- Mindjárt elintézem. Maradj a kocsiban. És ha valaki ismeretlen közeledik a kocsihoz zárd le és csak akkor nyisd ki ha én vagyok. - hadarta el gyorsan majd megnyomott egy gombot a kocsiján.
Kiszállt s a kocsija elé állt. Az előtünk álló kocsiból is ki szállt egy velünk egykorú srác. Ebben a pillanatban meghallottam a kocsikerék nyikorgást a hátunk mögül. Körülbelül négy kocsi vágódott mögénk, s az egyikből azonnal a kocsikerék kicserélésére siettek. Pillanatok alatt megvoltak vele. Miután vissza néztem Austinékhoz a másik oldalon már szinte mindenki kiszállt a kocsijából, majd valamit hozzánk dobtak és ennek köszönhetően sűrű füst keletkezett, amitől persze alig láttam a kocsin túlra. Ki akartam szállni de láttam ahogy Austin az ablakon kopogtat s én gyorsan kinyitottam az ajtót. Egy szót sem szólva beszállt a kocsiba majd egy éles kanyarral megfordult a kocsival s száguldani kezdett.
- Kösd be magad! - parancsolta amit persze meg is tettem.
Elég gyorsan mentünk egy ideig láttam hogy mögöttünk és mellettünk elég sok kocsi jön.
Körülbelül 10 perc száguldás után Austin egy hatalmasat fékezett amitől eléggé megijedtem.
- Szállj ki. Siess. - utasított ismét.
- Jól van. - válaszoltam.
Miután kiszálltunk a mögöttünk levő négy kocsiból is kiszálltak.
Korülbelül tizenöten voltunk.
Mindenki a kocsijának támaszkodva figyelt.
- Mi volt ez? - fordultam Austin felé.
- Justin. - válaszolt
- Bővebben? - kérdeztem ismét.
- Nem fogja annyiban hagyni a ma történteket. Izgalmas éved lesz. - mondta kicsit félelmet keltő komolysággal.
- Igaz hogy nem ismerünk.. - jött oda egy ismeretlen fiú a kocsijától.
- De mindenben segítünk. - szólalt meg egy másik srác.
- Hiszen hozzánk tartozol. - jött oda egy másik, majd nyújtotta a kezét pacsiért ( amit a pirosok szoktak csinálni, saját pacsi fajta. )
- Nem kell félned. - biccentett a fejével Austin.
- Köszönöm. - mosolyodtam el majd lepacsiztam mindenkivel.
- Lisa. Jól vagy? Mi volt? - rohant oda Keith aki most érkezett, majd szorosan megölelt.
- Nyugi én jól vagyok. Köszönhetően nekik.
- De ez mi volt? Justin mar megint mi a faszomat akar? - kerdezte duhosen Keith.
- Lisaval volt egy kis nezet elterese delelott. - felelte Austin.
- Milyen nezet elteres? Mitcsinaltal bolond? - nezett ram kicsit jobb kedvvel.
- Hat tudod milyen vagyok.. Kilokte a kezembol a cuccaimat majd mint ha mi sem tortent volna elment en meg beszoltam neki aztan megfenyegetett es persze azt sem hagytam annyiban. - magyaraztam.
- Akkor ez most a figyelmezteto akcioja volt? - kerdezte gunyosan.
- Nagyon ugy tunik. - Austin
- Akkor mostantol minden apro dologra oda kell figyelni. Mindenki ertette? - kerdezte kicsit hangosabban.
- Persze. - erkeztek egyszerre a valaszok.
- Lisa neked kell a legeberebbnek lenned, nem akarom azt ami tavaly volt. - nezett Austinra akinek egybol megcsillantak a szemei. Lattam rajta, hogy ez a mondat elegge szivenutotte. Fogalmam sincs miert, de remelem idovel mindent megtudok.
- Szoval fiuk. - szolalt meg Austin majd kozelebb ment a fiukhoz. - Szeretnem megkoszonni a mai segitseget nektek. - mosolygott. - de mint ahogy azt ti is hallottatok a kozeljovoben felkeszultnek kell lennunk, ha elakarjuk kerulni a ( megkoszorulte a torkat majd folytatta ) szomoru vegzodesu dolgokat. - nyogte ki. - Szoval mindenki tudja mi a dolga. Joejszakat. - mondta Keith
- Nektek is. - mondtak a fiuk majd lassacskan mindenki elindult a kocsijaval. - Ugy erzem sok mindenrol kell meg nekunk beszelgetnunk. - szolaltam meg mikor mar csak harman voltunk.
- Sok mindenrol bizony. - Keith.
- Szerintem induljunk. - Austin vagott kozbe.
- Rendben. - mondtam majd beszalltunk a kocsiba es mindenki haza ment.

1. Új régi ember

Soha sem szerettem költözködni. A tudat, hogy új iskola, új emberek egyenesen kiakaszt. Mire megszerettem azt a helyet/társaságot ahol eddig éltem, már is el kellett jönnöm és új emberekkel kell megismerkednem. Félek, hogy milyenek lesznek. Befogadnak majd? Vagy kiközösítenek?
Ma van az első napom a suliban, izgulok, hogy mit szólnak majd, remélem minden simán megy.

- Elizabeth! - kiabált anya a konyhából.
- Megyek már! - kiabáltam vissza.
- Már az első napodon el akarsz késni?! - kérdezte anya, miközben a reggelimet készítette.
- Jaj anya, még van 20 percem, hogy odaérjek és már kész vagyok, a suli pedig 10 percre van innen. - magyaráztam anyának.
- Azért jobb ha hamar elindulsz, hiszen ez az első napod. - mondta anya, majd becsomagolta a reggelimet, berakta a táskámba, és kikísért a kapuig. Komolyan, mint ha egy tíz éves kislány lennék.

A suliba beérve, kicsit megdöbbentem. Gyönyörű szép iskolával találtam szembe magam. Bambulásom miatt, viszont neki mentem egy fiúnak.
- Jaj. Bocsi. - mondtam majd a szemébe néztem. Gyönyörű szép zöldeskék szemei voltak, iszonyatosan tetszettek a szemei. Ne értsétek félre, nem jön be úgy.
- Semmi baj. - mosolyodott el. - Ugye új vagy még itt? - kérdezte mosolyogva. Szimpatikus fiú.
- Igen.. - válaszoltam. - Őő, tudnál segíteni? - kérdeztem
- Persze, melyik osztályba mész? - kérdezte
- A 12/c-be és nem tudom, hogy merre kell menni meg ilyenek. - mosolyodtam el
- Hmm. Én is abba az osztályba járok, gyere, mert ha elkésünk az óráról, huha... Maradjunk annyiba, hogy ez a tanár, nagyon nem szereti, ha elkésünk.. - mondta, majd megfogta a kezem és az osztályhoz húzott.
Mikor beértünk a terembe a tanár már javában magyarázott.
- Késtetek. - szólított meg minket a tanár, majd James leült, engem pedig a tanár az asztalához hívott, majd be kellett mutatkoznom.

**

- Figyelj. - szólított meg James az iskola udvarán.
- Tessék. - mosolyogtam rá
- Ma este lesz egy buli Ashleyéknél , nem lenne kedved eljönni? - kérdezte.
- Nem hisz.. - kezdtem bele mondatomba, amit egy fiú zavart meg, azzal, hogy hátulról nekem jött, s emiatt minden cucc kiesett a kezemből. Nem mint ha a srácot annyira érdekelte volna, csak olyan csábítóan a szemembe nézett, majd elment.
- Mekkora bunkó. - mondtam ki elég hangosan, mire megfordul, s az egész udvaron hatalmas csend keletkezett. James csak rám nézett, egy olyan 'nagyon idióta vagy' tekintettel, majd a srác megszólalt a hátam mögött.
- Mit mondtál? - kérdezte gúnyosan.
- Talán süket vagy? - fordultam meg. Az igaz, hogy ez a gyerek nagyon nagyon nagyon helyes, de a modora undorító és vissza taszító, egyszerűen rohadtul felidegesített, és ilyenkor persze, elég csúnyán tudok beszélni.
Közel jött hozzám, végig simított a kezemen, amit én egyből elkaptam egy részt a karkötőm miatt, másrészt mert undorodtam tőle.
- Csak annyit jegyezz meg, hogy ez az éved lesz életed legrosszabbja. - suttogta fülembe, majd rám kacsintott.
- És most félnem kéne vagy mi? Egyáltalán nem hat meg a szöveged, tőlem aztán azzal is fenyegethetsz, hogy megölsz, egyenesen leszarom az ilyen undorító embereket, mint amilyen te vagy. - kacsintottam rám
- Azzal nem fenyegetni szoktam. - kacsintott megint.
- Bele ment valami a szemedbe? - forgattam meg szemeimet, majd láttam rajta, hogy egy 'kicsit' felidegesítettem. Nem tudott vissza válaszolni, mert egy másik elég helyes fiú megjelent, gondolom túl gyanús volt neki az a nagy tömeg ami engem és a srácot körül vett.
- Már megint te Justin? - sétált mellénk a másik srác. - Remélem hogy egy lánnyal nem akarsz balhét. - fogta meg a vállát a srác..
- A lányokat nem én intézem. - nézett rám dühösen, majd elsietett.
Nem tudom, hogy ez most célzás volt-e. De nem is nagyon tud érdekelni. Egyáltalán nem ijedtem meg tőle. Egy öntelt paraszt az egész gyerek. Még is mit tudna csinálni? Ugyan már.
Miután Justin elment, mindenki elment valamerre és folytatódott a szünet. Nem tudom, hogy James hova tűnt, de pont most nincs itt, szuper.
Mély levegőt vettem, majd lehajoltam s elkezdtem pakolni a cuccaim a földről.
- Szia. - jött oda hozzám az a fiú aki közbe szólt.
- Szia. - egyenesedtem fel.
- Új vagy itt igaz? - kérdezte
- Igen. - mosolyodtam el.
- Figyelj! Egy jó tanács.. Soha többet ne állj szóba Justinnal, kerüld el őt! A saját érdekedben mondom.. - magyarázott, mire épp válaszolni akartam de megláttam egy piros karkötőt a kezén, majd egy hirtelen mozdulattal a kezembe vettem a kezét, amire elég furcsa fejjel reagált.
- Mi az? - kérdezte.
- Mi-mi ez a karkötő? - kérdeztem meglepetten.
- Ez? Hát hosszú történet. - túrt bele hajába.
- Légyszíves mond el!
- Hát rendben.. Ha ennyire érdekel. Szóval.. Röviden annyi, hogy ebben az iskolában van két 'csapat'. A fekete és a piros karkötősök. Szóval. Ez a két csapat nincs jóba egymással, soha nem is voltak és nem is lesznek. Persze nem mindenki van benne valamelyik csapatban a suliból, csak pár úgy mond 'hírnevesebb' ember. - magyarázott volna még, de félbeszakítottam.
- Elég lesz ennyi. - mondtam, majd gyors tempóval elmentem.
Eléggé ledöbbentem. Azt hittem ez csak az régi iskolámban van. Nem tudtam, hogy a fekete karkötősök melyik iskolába járnak ugyanis a régi iskolámban csak piros karkötősök vonnak amiben én is benne voltam és még vagyok is. Ezért lepődtem meg annyira azon amit a srác mondott. Gondolom biztos hülyének nézett, hogy csak úgy eljöttem, de muszáj volt felfognom.
- Lisa. Lisa. - hallottam a hátam mögül egy ismerős hangot.
- Tessék? - fordultam meg.
- Mi történt? Miért vágsz ilyen arcot? - kérdezte James.
- Semmi. - tagadtam le
- Mondd már! Látom, hogy történt valami!
- Ezt nem itt kéne megbeszélnünk, nagyon hosszú és nem szeretném ha bárki is tudomást venne róla.
- De valamit csak tudsz mondani, aztán majd elmagyarázod részletesen is. De most márt kíváncsi vagyok.
- Hát ez... - mondta, majd felhúztam a pulcsim ujját.
- Te piros karkötős vagy? - akadt ki James.
- Shhh. - fogtam be a száját. - James! Ne kiabálj, nem tudom, hogy elmondjam-e bárkinek is. A régi sulimban csak piros karkötősök voltak. Fogalmam sem volt, hogy hova járnak a feketék, de az a srác aki akkor amikor Justinnal vagy kivel veszekedtem oda jött, az mondta nekem. Nem mondtam el neki, hogy én piros vagyok. Azt hittem, hogy az én sulimba jár az összes piros karkötős, de úgy látszik nem. Ezért voltam/vagyok ledöbbenve.
- Sokkot kaptam. - mondta James. - Ha ezt Justin megtudja, akkor neked annyi. - fogta meg a fejét.
- Még is miért? Kit érdekel Justin? - kérdeztem értetlenül
- Még is miért? Justin a feketék vezére. Ez a dolog az egész országban elterjedt, szinte minden iskolában vannak karkötősök. Justin az összes feketés vezére, úgy mint Austin az összes piros karkötősé.
- Az hogy lehet? Még is miért nem találkoztam soha sem egyikőjükkel sem? - csodálkoztam most már még jobban.
- Lehet, hogy találkoztál, csak nem emlékszel. - mondta James. - De figyelj Lisa! A saját érdekedben maradj távol Justintól és Austintól, főleg Justintól és SENKINEK se mond el azt, hogy ki vagy. Hidd el tudom mit beszélek.

*Keith szemszöge*
(jobb oldalt a szereplőknél utána tudtok nézni, hogy ki ő)
-Kopognak-
- Austiiin. - örültem meg a bejárati ajtó előtt álló személynek.
- Hello Keith. - köszönt, majd bejött.
- Rég találkoztunk már, mesélj mi van veled. Gyere ülj le. - mutattam a kanapéra.
- Ah haver, olyan csaj jött a sulinkba.. Annyira gyönyörű bár kicsit furcsa a csaj. - magyarázott.
- Huhaa. Szerelem szagot érzek. - nevettem.
- Jó lenne haver, bár nem hiszem, hogy akarna tőlem bármit is. Meg hát olyan életet élek te is tudod, hogy veszélybe keverném, szóval inkább hagyom az egészet... Nem tudom.. - magyarázott Austin, majd kopogtak.
- Ki lehet az? - lepődtem meg, majd kinyitottam.
- Lisaa. Sziaa. - öleltem meg legjobb lány barátom.
- Szia Keith, bemehetek? - kérdezte
- Persze gyere, bár nem vagyok egyedül.
* Lisa szemszöge *
- Ő mit keres itt? - pattant fel Austin a kanapéról, miközben rám mutatott.
- Mi az, hogy mit keres itt? Ő is tag, sőt a legjobb haverom is. - mondta Keith Austinnak, amire én csak megfogtam a fejem.
- Te tag vagy? - csodálkozott el Austin, amire nem válaszoltam.
- Persze! Nem is tudsz róla? Pedig azt hiszem már találkoztatok pár éve. - Keith
- Találkoztunk? - csodálkoztam el.
- Miért nem mutattad meg ma délelőtt a karkötőd a suliba? - kérdezte Austin. - Te tudtad, hogy én is piros vagyok. - Austin
- Hát.. Először is meglepődtem, nem tudtam, hogy más pirosok is vannak, másodszor meg, James azt tanácsolta ne szóljak, mert Justin bepipulna rám még jobban, nem mintha érdekelne a srác, de azért nem akarok balhét és hát bármit kinézek abból a seggfejből.
- Először is. - mosolyodott el Austin. - Körülbelül 30 ember van CSAK a suliból aki megvéd téged, másodszor pedig örülök annak, hogy így gondolsz Justinra, mert egy lányt sem ismerek aki ne lenne elájulva tőle. - nevetett.
- Fúj. - mondtam
- Ne hazudj Lisa, biztos vagyok benne, hogy nem ezt gondolod. - kacsintott, majd nevetett Keith.
- Szerintem se.- Austin
- Jóó, nem mondom, hogy ronda a srác, de a személyisége undorító és semmi pénzért nem állnék össze vele.
- Nem is tudnál. Neki mindenki csak egy éjszakára kell. - Keith
- Bár most van egy lány.. Lehet, hogy csak szex társ, de már több, mint egy hete 'együtt vannak', bár Justin nem a legkedvesebb a csajjal. - röhögött Austin.
- Naaa erről nem is tudtam. - lepődött meg Keith. - A kis Justin váltott? - nevetett Keith.
- Úgy látszik, bár nem hiszem, hogy hosszútávú lesz ez az egész. - Austin
- Hát úgy látom jól elvagytok, úgy hogy nem is zavarok. - mosolyogtam, majd megindultam az ajtó felé.
- Nem zavarsz. - mondta Austin.
- Várjunk csak... Akkor.. Ő az a lány akiről beszéltél? - kérdezte Keith Austintól, mire megfordultam.
- Mi? - kérdeztem.
- Semmi. Milyen lányról beszélsz? - kérdezte Austin Keithtől.
- Jaaa semmi semmi. - rázta meg a fejét Keith, mire csak értetlen tekintettel néztem rájuk.
- Hát.. Okéé.. Viszont nem tudok maradni mert mennem kell már, megígértem Jamesnek, hogy elmegyek valami buliba vele. Sziasztok. - nyitottam volna ki az ajtót..
- Várj. - jött oda Austin. - Ha gondolod elviszlek, én is oda megyek. - mosolygott.
- Köszi nem kell, még előtte amúgy is haza kell mennem. - mosolyogtam vissza.
- Nem baj, akkor is elviszlek. - nevetett Austin, majd Keith.
- Akkor sziasztok. - Keith.
- Hello. - mondtuk szinte egyszerre Austinnal.
- Fhuu, a kedvenc kocsim. - mentem oda a fekete range roverhez, amint fel nyílt a garázs ajtó.
- Nekem is. - mosolyodott el. - Na pattanj be. - nyitotta ki az ajtót.
- Hmm. Micsoda úriember. - nevettem el magam, majd ő is.
* Mikor már elindultunk*
- Na és mióta vagy bent a csapatban? - kérdezte Austin.
- A megalapulás óta. - mosolyogtam.
- Komolyan? Minden tag az én jóváhagyásommal léphet be, és nem rémlik, hogy találkoztunk volna. - gondolkozott Austin.
- Hát mindegy. Most már találkoztunk. - mondtam ki, mire a kocsi elég furcsán kezdett viselkedni.
- Oh basszameg! Ez defekt. - idegeskedett Austin, miközben a kocsi jobbra-balra csúszkált az úton.