2. Resz / bocsanat az ekezetek miatt/

- Bassza meg. - káromkodott ismételten Austin.
- Ezek kik? - mutattam a két kocsira akik elénk álltak.
- Mindjárt elintézem. Maradj a kocsiban. És ha valaki ismeretlen közeledik a kocsihoz zárd le és csak akkor nyisd ki ha én vagyok. - hadarta el gyorsan majd megnyomott egy gombot a kocsiján.
Kiszállt s a kocsija elé állt. Az előtünk álló kocsiból is ki szállt egy velünk egykorú srác. Ebben a pillanatban meghallottam a kocsikerék nyikorgást a hátunk mögül. Körülbelül négy kocsi vágódott mögénk, s az egyikből azonnal a kocsikerék kicserélésére siettek. Pillanatok alatt megvoltak vele. Miután vissza néztem Austinékhoz a másik oldalon már szinte mindenki kiszállt a kocsijából, majd valamit hozzánk dobtak és ennek köszönhetően sűrű füst keletkezett, amitől persze alig láttam a kocsin túlra. Ki akartam szállni de láttam ahogy Austin az ablakon kopogtat s én gyorsan kinyitottam az ajtót. Egy szót sem szólva beszállt a kocsiba majd egy éles kanyarral megfordult a kocsival s száguldani kezdett.
- Kösd be magad! - parancsolta amit persze meg is tettem.
Elég gyorsan mentünk egy ideig láttam hogy mögöttünk és mellettünk elég sok kocsi jön.
Körülbelül 10 perc száguldás után Austin egy hatalmasat fékezett amitől eléggé megijedtem.
- Szállj ki. Siess. - utasított ismét.
- Jól van. - válaszoltam.
Miután kiszálltunk a mögöttünk levő négy kocsiból is kiszálltak.
Korülbelül tizenöten voltunk.
Mindenki a kocsijának támaszkodva figyelt.
- Mi volt ez? - fordultam Austin felé.
- Justin. - válaszolt
- Bővebben? - kérdeztem ismét.
- Nem fogja annyiban hagyni a ma történteket. Izgalmas éved lesz. - mondta kicsit félelmet keltő komolysággal.
- Igaz hogy nem ismerünk.. - jött oda egy ismeretlen fiú a kocsijától.
- De mindenben segítünk. - szólalt meg egy másik srác.
- Hiszen hozzánk tartozol. - jött oda egy másik, majd nyújtotta a kezét pacsiért ( amit a pirosok szoktak csinálni, saját pacsi fajta. )
- Nem kell félned. - biccentett a fejével Austin.
- Köszönöm. - mosolyodtam el majd lepacsiztam mindenkivel.
- Lisa. Jól vagy? Mi volt? - rohant oda Keith aki most érkezett, majd szorosan megölelt.
- Nyugi én jól vagyok. Köszönhetően nekik.
- De ez mi volt? Justin mar megint mi a faszomat akar? - kerdezte duhosen Keith.
- Lisaval volt egy kis nezet elterese delelott. - felelte Austin.
- Milyen nezet elteres? Mitcsinaltal bolond? - nezett ram kicsit jobb kedvvel.
- Hat tudod milyen vagyok.. Kilokte a kezembol a cuccaimat majd mint ha mi sem tortent volna elment en meg beszoltam neki aztan megfenyegetett es persze azt sem hagytam annyiban. - magyaraztam.
- Akkor ez most a figyelmezteto akcioja volt? - kerdezte gunyosan.
- Nagyon ugy tunik. - Austin
- Akkor mostantol minden apro dologra oda kell figyelni. Mindenki ertette? - kerdezte kicsit hangosabban.
- Persze. - erkeztek egyszerre a valaszok.
- Lisa neked kell a legeberebbnek lenned, nem akarom azt ami tavaly volt. - nezett Austinra akinek egybol megcsillantak a szemei. Lattam rajta, hogy ez a mondat elegge szivenutotte. Fogalmam sincs miert, de remelem idovel mindent megtudok.
- Szoval fiuk. - szolalt meg Austin majd kozelebb ment a fiukhoz. - Szeretnem megkoszonni a mai segitseget nektek. - mosolygott. - de mint ahogy azt ti is hallottatok a kozeljovoben felkeszultnek kell lennunk, ha elakarjuk kerulni a ( megkoszorulte a torkat majd folytatta ) szomoru vegzodesu dolgokat. - nyogte ki. - Szoval mindenki tudja mi a dolga. Joejszakat. - mondta Keith
- Nektek is. - mondtak a fiuk majd lassacskan mindenki elindult a kocsijaval. - Ugy erzem sok mindenrol kell meg nekunk beszelgetnunk. - szolaltam meg mikor mar csak harman voltunk.
- Sok mindenrol bizony. - Keith.
- Szerintem induljunk. - Austin vagott kozbe.
- Rendben. - mondtam majd beszalltunk a kocsiba es mindenki haza ment.